A mai Valentin-napi köszöntések a XIX. században indultak útjukra, a jellegzetes piros-rózsaszín szívecskékkel, szerenádokkal, csokik és bonbonok kíséterében.

A katolikus egyház történelmében több Szent Bálint is feltűnik.

Legvalószínűbb, hogy a Valentin-nap az i.u. 3. században, a római II. Claudius császár uralkodása alatt Rómában tevékenykedő pap nevéhez fűzhető.
Akkoriban a római polgárok háborúkban való részvételi aránya erősen csökkent. A katonáknak honvágyuk volt, hiányzott nekik a család szeretete, az otthon maradt feleségek pedig átkozták a háborút, amely messzi földre szólította a családfőket és fiaikat, ahonnan gyakran többé nem is tértek haza.

II. Claudius megtiltotta birodalmában a házasságot. Azt gondolta, a katonák otthonhagyott családok nélkül szívesebben állnak harcba.
Bálint éjszakánként, titokban adta össze a szerelmes párokat, de miután tettei kiderültek, 269. február 14-én kivégezték.
Míg kivégzésére várt, a legenda szerint visszaadta a börtönőr vak lányának látását. A kivégzés előtt Bálint pap levelet írt a lánynak, amit a végén így írt alá: „a Te Valentinod”.
Gelasius pápa 489-ben szentté avatta Bálintot.

A késői középkorban Geoffrey Chaucer, író, költő filozófus  jelenítette meg először február 14-ét, Szent Valentin napját a szerelmesek napjaként, amikor a szerelmes férfiak virággal kedveskedtek az imádott nőknek.

Hol, mit ajándékoznak Valentin napon?

Dél-Amerika egyes országaiban nem csupán a szerelem, hanem a barátság napja is február 14.

Dél-Koreában és Japánban február 14-én csak a nők adnak ajándékot a férfiaknak, és kizárólag csokoládét.

Nálunk körülbelül az utóbbi 10-15 évben vált népszerűvé ez a nap.

Kezdetben  a szerelmesek napjaként tartották számon, mára szinte kötelezővé vált e napon egymás megajándékozása csokoládéval, virággal vagy bármilyen ajándékkal. Az utóbbi években azonban egyre inkább a szeretet napja is, amikor apró meglepetéssel kedveskedhetünk legjobb barátainknak, barátnőinknek, sőt családtagjainknak is.